Csak előzetes időpont egyeztetés esetén tudunk hajót átadni!

Kérlek, mindig telefonálj, mert a legtöbb esetben nem tartozkodunk a helyszínen!
 


 

 

 

Tudnivalók a vitorlázásról

 

A vitorlázásban minden felszerelési tárgynak és manővernek megvan a magyar elnevezése, de hagyománytiszteletből a németből, skandináv és egyéb nyelvekből átvett vitorlázókifejezéseket (is) használjuk (pl. nagyvitorla=gross, fedélzet=deck, legénység=mancsaft, stb.).

A szél

A szelet ereje és iránya jellemzi. A szél irányát arról a földrajzi irányról nevezzük el, ahonnét fúj. A szélerősség mérésére egy 12 fokozatú tapasztalati skálát, a Beaufort-skálát használjuk.
A hajó szél felőli oldalának idegen neve: luv odal.
A hajó szél alatti oldalának idegen neve: lee („lé”) odal.

A főbb szélirányok:

  • Szembeszél: szemből, vagy közel szemből érkező szél, a hajó orrától nézve kb. 0-40 fok közötti tartomány. A hajó nem halad, de fékezésre és a vitorlák fel- és lehúzására a szembeszél az alkalmas szélirány.
  • Negyedszél („kreutz” ejtsd: krajc): ferdén előlről érkező szél, kb. 45 fokban. A hajó a szél felé vitorlázva eddig a szögtartományig képes vitorlázni, élesebben már nem.
  • Félszél („oldalszél”): oldalról érkező szél, kb. 90 fokban.
  • Háromnegyedszél („raum”): ferdén, hátulról érkező szél, kb. 135 fokban.
  • Hátszél: teljesen hátulról érkező szél, 180 fokban.

    Bő szélnek nevezzük a hátszelet és raumot.

 

A vitorlázás fizikai magyarázata

A vitorlán hátszélben tolóerő hat, a többi szélirányban (a szembeszél kivételével) a vitorla két oldala között nyomáskülönbség, azaz felhajtóerő keletkezik. A vitorlázat átadja hajótestnek a keletkező erőt, a hajótest víz alatti része, azaz laterálfelülete alakítja át ezt az erőt előremutató irányú vektorrá, így halad előre a vitorlás hajó. A vitorlákat úgy kell beállítani, hogy felezzék a hajó hossztengelye és a szélirány által bezárt szöget. A hajón nem szögeket mérünk, hanem egyszerűen csak azt nézzük, a vitorlák nem lobognak-e, mivel a hajó „tudja a fizikát”: ha a jól beállított, azaz éppen nem lobogó vitorla állásszögét megmérnénk, az említett felező értéket kapnánk.
Egyszerűbben megfogalmazva a vitorlabeállítás szabályát: a vitorlákat lobogáshatárig kell behúzni.

Ha a vitorlák lobognak, akkor a hajó sebessége csökken, a vitorlákon a behúzókötelek (sottok) segítségével húzni kell. A szembeszél csak fékezésre és a vitorlák fel és lehúzására alkalmas, haladásra nem. Legalább 45 fokos szögben érkező szélre van szükségünk ahhoz, hogy a vitorlák képesek legyenek befogni a szelet. Ha a szél útirányunk felől, azaz teljesen szemből fúj, egyenesen nem tudunk arrafelé haladni, hanem csak 45-45 fokos szögben (azaz 90 fokos irányváltoztatásokkal) cirkálva („kreutzolva) tudjuk megközelíteni úticélunkat.

Álló hajóra a valódi szél hat, de haladás hatására a keletkező menetszél ún. látszólagos szelet alakít ki, mely mindig „élesebb”azaz kisebb szögű, mint a valódi szél. A valódi szél és a látszólagos szél haladás közben csakis teljesen teljesen szemből (pl. motorozva), vagyis a hajó hossztengelyével párhuzamosan fújva lesz azonos irányú. Hátszélben a valódi szél és a menetszél egymás ellen hatnak. A valódi szél iránya a parton lévő zászlók, lobogók állásából könnyen meghatározható, illetve álló hajó széljelzői pontosan mutatják; haladó hajón mindig a kissé élesebb látszólagos szelet érzékeljük.

 

A vitorláshajó főbb részei és felszerelései

  • Tőkesúly (kiel), jolléknál uszony (svert)
  • Hajótest Fedélzet (deck)
  • Árboc és bum
  • Állókötélzet (árbocot tartó sodronykötelek)
  • Mozgókötélzet (vitorlák behúzókötelei, azaz sottjai)
  • Vitorlák

A hajótest jobb és bal oldalának elnevezése:

  • menetirány szerinti jobb oldal: steuerboard („stajerbord”)
  • menetirány szerinti bal oldal: backboard („bekbord”)

Ha a hajó jobbról kapja a szelet, akkor bal oldalára dőlve halad, tehát backboardon megy. (ez az útjogos helyzet, ezért kiabálják találkozáskor az ilyen a hajóról: bekbord! Azaz a másik hajó, mely a szelet balról kapja, térjen ki).

Csapásirány: ahonnét a szél „belecsap” a vitorlákba.

  • Jobbcsapás: a szél jobbról érkezik, a hajó bal oldalára dől (backboard), a bum balra áll. Útjogos helyzet találkozáskor.
  • Balcsapás: a szél balról érkezik, a hajó jobb oldalára dől (steuerboard), a bum balra áll. Kitérésre kötelezett helyzet találkozáskor.

Az árbocot tartó állókötélzet:

  • Forstág (előremerevítő sodronykötél)
  • Vantnik (oldalirányba merevítő sodronykötelek)
  • Achterstág (hátramerevítő sodronykötél)

 

Mozgókötélzet: (a baumtól az árboc felé haladva)

  • dirk (álló hajón a baumot emeli, „pihentető kötél”)
  • alsóél feszítő (a nagyvitorla alsó élét feszíti)
  • reff 1 (a vitorlázat kisebb mértékű kurtítására szolgál)
  • reff 2 (a vitorlázat nagyobb mértékű kurtítására szolgál)
  • grossfall (a nagyvitorla felhúzókötele)
  • első szem (nem kötél, hanem a vitorlába préselt karika, a nagyvitorla baumhoz rögzítésére szolgál)
  • cunningham (a nagyvitorla első harmadát laposítja, kevés hajón használják)
  • alba (a baumot feszíti lefelé, ezzel a vitorla középső részét laposítja)
  • gross-sott (a nagyvitorla behúzókötele)

 

A nagyvitorla (=gross) részei:

  • alsó él
  • első él
  • hátsó él
  • latnik (vitorlába helyezhető merevítő lapocskék)
  • halfej (vitorlára préselt lemez a vitorla felső részében, a felhúzóköél bekötésére)
  • reffkötelek (a vitrola kurtítás közbeni lekötözéséhez)

 

Az orrvitorla (=fock) részei:

  • alsó él
  • első él
  • hátsó él

A nagyméretű (hátsó sarkával az árbocon túlnyúló) fockot génuának nevezzük, ez a gyenge szélben használatos orrvitorla. Viharos szélben célszerű nagyon erős anyagú, nagyon kis felületű fockot használni (viharfock).


Túrahajó alapvitorlázata tavakon:

  • génua, mely fockrollerrel besodorható.
  • gross, mely reffsorokkal kurtítható (általában reff1 és reff2 elegendő).


Kiegészítő vitorlák: (nem alapfelszerelés, főleg versenyzéshez használatosak)

  • spinakker (hátszélballon) öblös, szabású, kerek formájú orrvitorla, hátszélre és raumra, mérsékelt szélig használható.
  • genakker: a génua és a spinakker „keveréke”, speciális orrvitorla, ívelt szabással, oldalszélben használatos.
  • Reacher („rícser”): a génuánál is nagyobb méretű orrvitorla, felső sarka az árboccsúcson, első sarka a hajó orrából kinyúló orrsudáron, hátsó sarka az árbocon túlnyúlik.
  • Codec 0 („kód zéró”) óriás méretű orrvitorla, felső sarka az árboccsúcson, első sarka a hajó orrából kinyúló orrsudáron, hátsú sarka pedig a hajó legvégéig ér. Ennél nagyobb felületű orrvitorla készítése már nem lehetséges.

 

A hajó és a vitorlázat egyensúlya

Az orrvitorla a hajó eleje felé viszi a vitorlázatra ható szélerőből keletkező súlypontot, a nagyvitorla pedig hátrafelé. Ha a vitorlázat súlypontja az árboc mögé esik (pl. a nagyvitorla felülete jóval nagyobb, mint az orrvitorláé) a hajó szél felé forduló hajlamú lesz, azaz luvgirig. Ha pedig a vitorlázat súlypontja az árboc elé esik (pl. a nagyvitorla felülete jóval kisebb, mint az orrvitorláé) a hajó széltől elforduló hajlamú lesz, azaz leevgirig. „Gyárilag” a hajók enyhén luvgirigek, hogy havária esetén (pl. vezető kiesése, kormánytörés, stb.) a hajó szél felé fordulva megálljon. A leegirig hajlam spontán perdüléssel járhat a kományelengedése esetén, igen veszélyes! A jól beállított hajón a vitorlázat súlypontja nagyon enyhén az árboc mögött van, a vitorlák egyensúlyban vannak, a hajó nagyon enyhén (biztonsági okokból) luvgirig. Az árboc enyhén hátrafelé döntésével is luvgiriggé tehetjük hajónkat, előredöntésével pedig leegiriggé. A rig és a vitorlázat helyes beállítása főleg versenyzéskor fontos, de túravitorlázóknak is törekedniük kell az optimum elérésére.

 

Helyes kormánykezelés, a helyes hajóvezetési technika

A kormányos kezelje a kormányt és a gross-sottot, két mancsaft pedig a focksottokat. A kormányos mindig a kormányrúd vége előtt üljön, hogy tudjon kormányozni a csípőjétől. Hátsó keze a kormányrudat fogja, első keze pedig a gross-sottot. Kis mozdulatokkal kormányozzunk, mert a kormány fékez. Álló hajón először „csináljunk sebességet” és csak ez után kezdjünk kormányozni, különben a hajó nem indul el a kormánylap fékezése miatt. A kormányos a szél felőli oldalon (luv oldal) üljön, csapásváltáskor üljön át a másik oldalra, menetriánnynak mindig előre nézve (kormányt és sottokat elengedni, menetiránynak háttal fordulni tilos).

 

Alapmanőverek

  • élesedés (luvolás) kanyarodás a szél felé
  • ejtés (leesés) elkanyarodás a széltől
  • fordulás, azaz csapásváltás a szél felé
  • perdülés (halzolás) csapásváltás a széltől el


Beggelés: hasznos segédmanőver, szembeszélben álló hajón a vitorlának a hajó hossztengelyére merőlegesen való állítása. Beggelő orrvitorla segít elfordítani a hajó orrát (álló hajó elindításánál fontos), beggelő nagyvitorla pedig fékezni segít.

Haladás vitorlákkal: álljunk széllel szemben, majd a beggelő orrvitorlával fordítsuk a hajót a kívánt szélirányba. A vitorlákat a sottokak segítségével állítsuk a lobogás határára, azaz bő szélben engedjük ki őket a lobogás határáig, nagyed- és félszélben pedig húzzuk be őket, szintén a lobogás határáig.


Fékezés vitorlákkal: szembeszélbe fordulással történik, a hajó tömegétől és a szembehullámzástól függően 4-5 hajóhossznyi út alatt elveszíti sebességét és megáll. Negyedszélben mindkét sott elengedésével, a vitorlák kilobogtatásával is lehet fékezni. Vészfékezés: széllel szembe fordulva, beggelő nagyvitorlával.


Kormányzás vitorlákkal (nem alapmanőver, haladó technika!): a vitorlázat súlypontjának előre vagy hátra helyezésével a hajó orra szél felé vagy széltől el kanyarodik (azaz jobbra vagy balra). A súlypontot a fock kiengedésével és a gross behúzásával lehet hátra tenni (=kanyarodás a szél felé), a fock behúzásával és a gross kiengedésével pedig előre (kanyarodás el a széltől).


Teendők erős szélben, viharban

Q-forduló: erős szélben perdülés helyett a biztonságosabb fordulást érdemes választani.

Pöff: hirtelen érkező szélerősödés (érkezése a víz felszínén látható), ami után a szél ismét csendesedik. A jolle pöffben felborulhat, védekezés: a vitorlákra való gyors „ráengedés”, azaz a felesleges szélerő kiengedése.

Erős szél: 6 Beaufort, azaz 40-50 km/h. (még nem vihar!). Ennél erősebb szélben nem érdemes kevés tapasztalattal vitorlázni.

Reffelés: a vitorlázat kurtítása, azaz csökkentése. Eszközei: nagyvitorlán a reff 1 és reff 2., (nagyobb hajókon akár reff3); orrvitorlán a fokroller. Fokroller: az orrvitorla betekerésére vagy kisebbre tekerésére szolgáló eszköz, nevezik orrvitorla besodrónak is.

Tippek a reffeléshez: 4 Beaufortnál érdemes a fockot felére betekerni, 5 Beaufortnál a grosst reff1 reffelni, 6 Beauforttól pedig 1/3 méretű fock és reff2 a vitorlák helyes aránya (ez a legtöbb túravitorlásra igaz, kisebb eltérések lehetnek).

Vihar: a szélerő 7 Beaufortnál erősebb (60 km/h feletti) és a láthatóságot csapadék korlázozza. A Balatonon északi viharnál fő veszély a sekély déli partra való kisodródás, ezért viharban a helyes magatartás: a hajón lévők mentőmellényben legyenek, a hajóról való kiesést minden áron elkerülve, a hajó erősen reffelt vitorlákkal félszélben vagy közel félszélben halad, tartva a magasságát a déli parttól. Végső esetben le is lehet horgonyozni (igen hosszú kötéllel, megfelelő tömegű horgonnyal), hiszen a Balaton vízmélysége és mederanyaga a legtöbb helyen kiváló a horgonyzásra.


Vitorlás csónakok, azaz jollék

A jolle uszonyos (svertes) sportvitorlás, azaz vitorlás csónak. A jollék alakstabil hajók, a hajó alakján túl a legénység súlya is stabilizálja.

Kiülés: erős szélben a legénység súlyát a szél felőli oldalra (luv oldal) helyezi, és felsőtesttel kidőlve tart ellen a szél felborító erejének. Versenyjollékon ez a hajó oldalára biztosítókötéllel kiállva történik (ez a trapézolás).

Az uszony idegen neve svert. Szerepe: a svertet az oldalsodródás ellen használjuk jollékon, széllel szemben cirkálva teljesen leengedve. Hátszélben teljesen fel lehet húzni, raumban egy picit engedni lehet belőle. (egyes nézetek szerint élénk oldalszélben szintén felhúzható valamelyest, a hajó ugyan csúszni fog oldalirányba, de a billentő erő csökken. Valójában a borulás ellen erős szélben a kiülés sokkal hatékonyabb).


Havária a vizen

A vitorlázás közben esetlegesen előforduló főbb káresetek a következők lehetnek:

  • vitorlaszakadás
  • a rig és az árboc sérülései
  • kormányproblémák
  • zátonyra futás
  • lékesedés
  • hajótűz
  • borulás (jolléval)

A vitorlaszakadás a vitorlák erős szélben való lobogtatása miatt szokott bekövetkezni, amúgy a vitorla az egyenletes terhelést még nagyon erős szélben is jól bírja. Lobogtatás hatására a varrás cérnaszálai felfeslenek, elszakadnak és hamarosan a vitorla is szakad. Kerüljük a lobogtatást, illetve minden tavasszal vigyük el vitorláinkat vitorlavarróhoz, alapos átnézésre, javításra.

Az árbocot tartó állókötélzet ritkán szakad el, de a sodronyköteleket (forstág, vantnik, achterstágÍ) rögzítő stiftkarikák annál gyakrabban mozdulnak el helyükről (pl. a hajón közlekedő utasok véletlenül letapossák őket). Amennyiben az állókötélzet elengedi az árbocot, vagy elszakad, azonnal úgy kell fordulni a szélhez képest, hogy az ellenkező oldali ép sodrony tartsa az árbocot, különben az árboc kidől, vagy eltörik:

  • forstág szakadás esetén azonnal hátszélre ejteni és a dirkkel pótolni ideiglenesen a forstágot.
  • vantni szakadása esetén azonnal fordulni, hogy az ellenkező oldali vantni tartsa meg az árbocot, és szintén a dirkkel pótoljuk ideiglenesen a szakadt vantnit.
  • Az achterstág szakadása esetén azonnal szélbe állunk rövid időre, leengedjük a nagyvitorlát, a szakadt achtert pedig a fockfallal vagy a spinakkerfallal pótoljuk ideiglenesen.

Kormánysérülés esetén (oka lehet pl. uszadékkal ütközés, ill. uszadék beszorulása) tavakon és folyókon igyekezzünk lehorgonyozni alkalmas helyen, hiszen hajónk manőverképtelen. Ha a probléma nem javítható a helyszínen, akkor pl. a külmotort aktív kormányként használva hajózzunk a legközelebbi kikötőbe, vagy hívjunk másik hajót, amely a kikötőbe vontat.

Zátonyra futás esetén, erős szélben két esettől függhet hajónk további sorsa:

  • A szél a part felől fúj-e
  • A szél a part irányába fúj-e

Ráfújó szélben általában csak vontatás segítségével juthatunk le a zátonyról. Elfújó szélben a hajót erősen megdöntve motorral lejuthatunk a zátonyról, illetve a horgonyt kukázó horgonyként (messzire kivinni a szabad vízterület felé, pl. csónakkal, vagy 2-3 mentőmellényben, a horgonyon is 2-3 mentőmellénnyel) a csörlő segítségével a megdöntött hajót lehúzhatjuk. Puha medren (homok, iszap) a hajó nem sérül zátonyra futáskor, kemény mederben (kő, szikla) viszont lékesedhet.

A lékesedés fő oka másik hajóval, vagy a vízben úszó kemény tárggyal való ütközés. Ütközés esetén a fenékvíz szivattyút azonnal be kell kapcsolni és a hajófenékben vizsgálatot tartani. Amennyiben a lék vízvonal közelében van és kicsi, a hajót ellenkező oldalra döntve, a léket ideiglenesen betömve (vitorlazsák vagy kívülről lékponyva) a vízbetörés csökkenthető, a szivattyúval/vödörlánccal az elárasztódás elkerülhető, miközben a legközelebbi kikötő felé hajózunk. Menthetetlen hajót próbáljunk meg partközelben sekély vízre futtatni, illetve egy esetlegesen közel lévő úszómű mellé kikötni. A hajó elhagyásakor az utasok mentése és biztonsága az első, a hajóvezető utolsóként hagyhatja el a hajót, a hajóokmányokat is biztonságba helyezve.


Hajótűz oka lehet az őrizetlenül hagyott működő konyhai tűzhely, esetleg a parti áram töltése rossz minőségű, zárlatos akkumulátortöltővel. A hajó kötelező tartozéka a tűzoltó készülék, amelyet évente ellenőriztetni kell (pl. tűzoltóság). A hajó anyagának tüze vízzel is oltható, üzemanyag vagy olaj (pl. étolaj) tüze poroltóval oltható. Elektromos tüzet tilos vízzel oltani, erre a célra a széndioxid gázzal oltó készülék a legjobb (ennek használata zárt térben életveszélyes) miután áramtalanítottuk a hajót. Idegen hajón ismeretlen, zárt térben nagyon veszélyes az oltás, szakember végezze! Kikötői tűz esetén a többi hajó mentése is fontos: az égő hajót el kell távolítani a többi hajó közeléből, a szél alatti oldalon lévők a veszélyeztetettek. Égő hajót a szél felőli oldalon kell elhagyni.


Jolléval borulás esetén kerüljük a pánikot, a jolle könnyen visszaállítható külső segítség nélkül is. Győződjünk meg utasaink épségéről, és igyekezzünk az árboc végét megtartani (úszva, mentőmellényben ez nem nehéz feladat) nehogy leszúrjon a vége az iszapba. Ezt követően az elúszott felszerelést szedjük össze, majd a hajó orrát szél felé fordítva, a vitorlákat meglazítva/lehúzva billentsük vissza a hajót, pl. a kihúzott svertre való felmászással. A visszaállított hajóból merjük ki a vizet majd folytassuk utunkat.

 


Vihar a Velencei-tavon

Jellemző a Velencei-tóra és környékére, hogy nagyon hirtelen érkezik meg a vihar, ezzel érdemes számolni és komolyan venni.

Ilyen esetben próbáljunk meg mielőbb partközelbe jutni és kikötni, ha vízen vagyunk, mert ilyenkor az ember a nagy vízfelületen villámhárító szerepét tölti be, és magához vonzza a villámot. A közvetlen villámcsapás pedig rendszerint halálos, ugyanez vonatkozik a sík, szabad területre is. A vihar elől lehetőség szerint épületben keressünk menedéket, főként villámláskor.

A Velencei-tavon is viharjelző szolgálat működik, viharjelző, fényjelző reflektor működik. Az egyik Agárdon a másik Velencén, a harmadik Pákozdon található.

A viharjelzés két fokozatban történik:

Alapállás: gyenge szélmozgás, mérsékelt vagy élénk szél 0‑40 km/ó esetén a jelzőberendezés sötét, korlátozás nincs.

Elsőfokú viharjelzés: (figyelmeztetés az elővigyázatosság betartására) 45 villanás/perc, várható szélerősség 40-60 km/óra. Ebben az esetben úszni, csónakkal és más vízi sporteszközzel csak a parttól számított 500 méteren belül szabad tartózkodni.

Másodfokú viharjelzés: (figyelmeztetés a fenyegető veszélyre) 90 villanás/perc, nagyon rövid időn belül kitörhet a vihar, a várható szélerősség meghaladhatja a 60 km/órát. Fürödni, vízi sporteszközzel, csónakkal közlekedni tilos.

 

Ki vezethet csónakot, engedély nélküli vitorlást?

Csónakot, nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi sporteszközt vezethet, aki:

a). a 14. életévét betöltötte;
b). úszni tud;
c). a vezetésben kellő gyakorlattal rendelkezik;
d.) ismeri a Szabályzat rendelkezéseit és az igénybe vett vízterület sajátosságait.

 

2003. (VI. 13.) GKM rendelet mellékleteként kiadott. Hajózási Szabályzat alapján:

1).Csónak az alábbi alapfelszereléssel közlekedhet:
a). mentő mellény - a csónakban tartózkodó kiskorúak és úszni nem tudó felnőttek számának megfelelően, de legalább 1 db,
b). evező - a csónakban tartózkodó személyek számának és a csónak hajtásának megfelelően, de legalább 1db,
c). horgony - 1 db, a horgony a mederhez történő ideiglenes rögzítésre alkalmas, más számára veszélytelen kialakítású eszközzel, tárggyal helyettesíthető.
d). kikötésre és horgonyzásra alkalmas, és megfelelő állapotú kötél vagy lánc - legalább 10 fm,
e). legalább 1 liter űrméretű vízmerő eszköz - 1 db,
f) fehér kézi villamos jelzőlámpa tartalék izzóval és tartalék elemmel - 1 db,
g). a csónak üzemben tartójának nevét és lakcímét (telephelyét) tartalmazó a csónaktesten tartósan rögzített - tábla,
h) ha a csónakban tűz- és robbanásveszélyes anyagot szállítanak, akkor megfelelő tűzoltó készülék - 1db.

 

Mi a teendő vízbeboruláskor?

Boruláskor ügyelni kell arra, hogy ne akadjunk bele a kötélzetbe. A borulást követően a társ keresése az első, hogy nem akadt be a kötélzetbe, vagy nincs-e a hajótest illetve a vitorla alatt. A vitorlavezető kötelek a shotok kiengedése fontos. Nyilvánvaló hogy a hajó behúzott kötélzettel borul fel, amit a visszaállításhoz ki kell engedni. Amikor felborult, megpróbáljuk felállítani és ha ezt behúzott vitorlával próbáljuk meg, majdnem lehetetlen. Sokkal nagyobb az ellenállása a víznek, mint a levegőnek, ezért a borult hajónál a shottokat ki kell engedni, és így lehet megkísérelni a visszaállítást. A visszaállítás technikájával csak a jolléknál kell foglalkozni, mert a tőkesúlyos hajók maguktól visszaállnak. Borulás utáni teendők: társkeresés, felesleges mozgások kerülése, shottok kiengedése, hajó visszaállítása. A hajót elhagyni TILOS! A hullámzás és a szél által keltett úszóhab miatt az úszás lehetetlen még néhány száz méterre is.

Bemászni a hajóba hátulról kell, ha oldalt próbáljuk, eldönthetjük a hajót. Ha nagyon mélyen ül a hajó vagy alacsony a svertszekrény, akkor tömjük el rongyokkal, ruhákkal a svertszekrény rését, mert ott sok víz jön be, kb. annyi, amit egy ember vödröz.

 

Kormánytörés

Rendszerint erős viharos szélben történik és igen tehetetlen érzéssel jár. Jolléknál egyszerűbb az eset, bár a kisebb sporthajók hátszélben raumban vágtatva azonnal felborulnak. Felállítás után, evezővel a farán ülve kievickélhetünk Tanácsos a gyakorlatot csak orrvitorlával, kézben fogott shottal, fél sverttel végezni. Nagyobb hajóknál szükségkormányt kell készíteni, erre jó lehet mondjuk a spi rúd a hátsó korlát lábhoz kötözve. Víz felőli végére lábdeszka, szekrényajtó, mosogatófedő furnér erősítve, másik végén kötél kell jobbra-balra, csörlőre erősítve, csörlővel kezelve. Kormány nélkül vitorlázhatunk is. Kisebb orrvitorlával jobban behúzva, mint a grósz, ez iránytartó állítás, ajánlom kipróbálásra.

 


Vitorlás szakkifejezések:

A vitorlázással ismerkedő kadét sok idegen szóval, szakkifejezés sel találkozhat. Nem vagyunk hajós nemzet így ez a tevékenység nem tartozik mindennapi életünkhöz. Akik itthon vízre szállnak, egy meglehetősen furcsa keveréknyelvet beszélnek. Egyes szakszavak azonosak az eredeti német, angol vagy francia szóval, másoknak kissé módosult a kiejtése, és akad jó néhány, mely teljesen átalakult, beilleszkedett a magyar nyelvi környezetbe. A szótár segítséget nyújt azoknak a leendő sporttársaknak, akik most ismerkednek a vitorlázással és rendszerezni szeretnék a vitorláshajó n halott soknemzetiségű “világnyelvet”.

 

Achter, Achertstág: Az árboc csúcsa és a hajó tatja között feszülő merevítőkötél, mely az árbocot előredőlés ellen tartja. Fontos szerepet játszhat az árbocgörbület alakításában is.

Alba: A baumok (nagyvitorla,spinakker) lehúzására szolgáló kötéláttétel.

Abdrift: A hajó oldalra való sodródása, csúszása.

Abwind: Zavart szél.

Aerodinamika: Légáramlástan.

Algagátló festék: Különleges, a hajó vízvonal alatti részeire való festék, mely megakadályozza a vízi növények és állatok hajótestre tapadását.

Állókötélzet: Az árbocot a helyén tartó és merevítő kötelek rendszere.

Alsó él: A vitorla alsó, a fedélzettel nagyjából párhuzamos éle.

Alsó szem: A vitorla alsó sarkára szerelt szem, ringli a sarok rögzítésére.

Árboc: A vitorlázat “tartóoszlopa”.

Árboccsúcs: Az árboc felső vége.

Árboctalp: Az árboc alsó, a fedélzeten vagy gerincen rögzített része.

Autopilot: Elektronikusan vezérelt, tájolóval és GPS-el (Global Position System) összekötött automata kormány.

Bandázsolás, Babázás, Fuxolás: Kötélvég összefonása.

Backboord (ejtsd: bekbord): A hajó menetirány szerinti bal oldala.

Balcsapás: Egy vitorlás balcsapáson halad, amikor a szelet bal oldala felől kapja. Ilyenkor a nagyvitorlája jobb oldalon van.

Barográf: A légnyomás értékeit, változásait folyamatosan feljegyző barométer.

Baum: Nagyjából vízszintesen üzemelő rúd, profil, mely az adott vitorla alsó élének kifeszítésére és a vitorla szélhez való megfelelő szögbe állítására szolgál.

Beaufort-skála: A látható jelek alapján a szélerő megítélését segítő táblázat. Fokozatai 0-12.

Beépített motor: A hajótesten belülre fixen épített motor.

Beggelés: Az elővitorla áthúzása a szél felöli oldalra.

Beksztég: Az árbocot oldalra és hátrafelé tartó merevítőkötél. Feszessége állítható, általában a szél felöli oldalon feszes, szél alatt lazára engedjük, hogy a vitorlázatot ne akadályozza.

Bika: A kötél megfogatására, rögzítésére szolgáló szerkezet.

Bilge: Hajófenék.

Bilgepumpa: Fenékvíz-szivattyú.

Bócmanszék: Merev ülőkével szerelt eszköz, mellyel a legénység egy tagját az árbocon történő szereléshez a vitorla felhúzó kötelével a magasba emelhetik.

Bríz: Könnyű szél.

Cockpit: Munkatér, a hajó fedélzetének biztonságos, mélyített része, ahol a legénység a hajó­kezelés feladatainak többségét végzi.

Cirkálás: Szél ellen történő vitorlázás.

Clemm: Kötélrögzítő.

Csiga: Kötelek vezetésére, irányuk változtatására, kötéláttételek létrehozására szolgáló eszköz.

Csomó: A hajó­sebesség mértékegysége. 1 csomó óránként egy tengeri mérföld megtételét jelenti, azaz 1,85 km/óra (=knots).

Csörlő: Kötelek húzását segítő, a tengelye körül forgó dob alakú szerkezet.

Cunningham-szem: A vitorla első élén a baum közelébe, de az alsó szem fölé helyezett vitorla­állítási pont, ringli vagy kis csiga.

Deck (ejtsd: dekk): A hajó fedélzete.

Denevér: A nagyvitorlán az árboccsúcs és a baumvég közötti egyenes mögé eső rész. Alaktartását a latnik segítik.

Dingi, Jolle: Csónak vagy svertes, uszonyos hajó.

Dirk: Baum végére kötött, baumtartó kötél.

Drengolás: Benyomulás. Versenyen például a vetélytárs és a bója közé.

Dörzsléc: A hajó oldalát védő szegély.

Dűznihatás: Réshatás, a levegő felgyorsulása az orrvitorla és a nagyvitorla között.

Ejtés: Elkanyarodni a széltől=ejteni a hajót.

Első él: A vitorlának a hajó eleje felé eső éle.

Élesedés, luvolás: Szél felé kanyarodás.

Fall, felhúzó: A vitorla felhúzására szolgáló kötél.

Fallstopper: Felhúzók és állítókötelek kezelésében használatos karos, mozgópofás kötélfogó, mely a hagyományos kötélfogóknál, klemmeknél lényegesen nagyobb terhelést is elbírhat.

Flatterolás: Vitorla lobogtatása.

Flaute: Szélcsend.

Fockshot: Az orrvitorla behúzókötele.

Fordulás: A hajó irányváltoztatása szél felé, melynek során a haladási iránya túlhalad a szél tengelyén és a vitorlás csapást vált.

Forstág: A hajó orra és az árbóc valamely magasabb pontja között feszülő merevítő kötél, mely az árbocot a hátradőlés ellen tartja.

Frakcionális rudazat: Olyan felépítésű rudazat, amelyen az elővitorlákat és a forstágot nem az árboc tetején, hanem lejjebb, például az árboc 7/8-ánál kötik be.

Futókötélzet: A vitorlák felhúzására és állítására szolgáló kötelek rendszere.

Fux: Az orrkabin neve.

Gennaker, Bliszter: Aszimmetrikus spinnaker. Átmenet a génua és a spinnaker között.

Génua: Az árboc vonala mögé nyúló elővitorla.

Gleitolás: Siklás. A vitorláshajó az orrhullámra felülve siklik.

Gross (ejtsd:grósz): Nagyvitorla.

Grószshot: A nagyvitorla behúzására szolgáló kötél.

Hajózóút: Korlátozott vizeken a hajó­k közlekedésére kijelölt csatorna.

Halfej: A nagyvitorla felső sarkára szerelt háromszögletű erősítőveret.

Halzolás, perdülés: A hajó irányváltoztatása elfele a széltől, melynek során a hajó iránya – farával a szél felé mutatva – túlhalad a széltengelyen és a vitorlás csapást vált.

Havária: Vízi baleset.

Hátsó él: A vitorla hátsó, tatthoz közelebb eső része.

Hátszél: A hajó tükre, fara felől fújó szélirány.

Iránylat: Navigációs alapfogalom. Egy tárgy iránya a hajó­ról nézve, vagy két tárgy egymáshoz viszonyított irányszöge.

Izobárok: Az időjárási térképeken az azonos légnyomású pontokat összekötő vonalak.

Jolle: Uszonyos, tőkesúly nélküli vitorlás.

Jobbcsapás: Egy vitorláshajó jobb csapáson halad, amikor a szelet jobb oldala felől kapva baumjával a bal oldalon vitorlázik.

Kabin, Kajüt: A hajó belső élettereinek összefoglaló elnevezése.

Karabíner: Rugós csat.

Kiel: Tőkesúly. Feladata a hajó dőlésének korlátozása és az oldalcsúszás megakadályozása.

Kiülés: A hajó dőlésének ellensúlyozására a legénység a hajó szél felöli oldalán ellentartja a hajót.

Klemm: Rugós mozgópofás kötélfogó, melybe a kötél egy mozdulattal befogatható és hasonlóan könnyen elengedhető.

Kreuzolás, cirkálás: A széllel szemben fordulgatva, cikcakkban történő előrejutás a szél felé eső cél elérése érdekében.

Kuh-forduló (Q): Szamár- vagy tehénforduló. Erős szélben veszélyes lehet halzolni, ezért inkább a szél felé élesedve, majd fordulva ejtünk le a háromnegyed szeles irányig, miközben a vízen egy Q-t ír le a hajónk.

Kutter-vitorlázat: két orrvitorla egymás mögött + nagyvitorla.

Laterál felület: A hajó­test vízbe merült részének oldalnézeti vetülete.

Latni: A vitorla hátsó élének vagy az egész vitorla formatartásának segítségét szolgáló, a vitorlára varrott tasakokba való, általában műanyagból készülő lap.

Lazy Jack (ejtsd:lézidzsek): a nagyvitorla bumra szerelt zippzáros huzata.

Látszólagos szél: A valóságos szél és a menetszél összetevőiből érzékelt szélirány és –erő.

Leegierigség (ejtsd: légírigség): A hajó széltől forduló hajlama, amikor nem a szél felé, hanem attól elfordulni törekszik.

Leesés: Irányváltoztatás a széllel ellenkező irányba.

Luvgierigség: A vitorláshajó szélbefutási hajlama. A vitorlás a szél felé kanyarodásra törekszik, melynek fő okozója a megdőlt hajótest vízbe merült formaváltozása.

Luvolás: Irányváltoztatás a szél felé.

Mancsaft: Egy vitorláshajó legénysége vagy a legénység egy tagja.

Marás: A Balaton déli partvonala mentén a partól kb. 500-1000 méterre benyúló homokos feltöltődés.

Nyitás: A vitorla hátsó élének a has előrébb engedésével történő nyitása, kifordítása.

Oldalcsúszás, Abdrift: A kormányzott és a valóságban vitorlázott irány eltérése.

One Design: Egységes tervezési előírásnak megfelelően épített hajó. Célja lehetőleg egyforma, közel azonos sebességű flotta létrehozása az igazságos versenyzés érdekében.

Orrsudár: A hajó orrából előrenyúló vagy kitolható rudazat, mely elővitorlák vagy aszimmetrikus spinnaker­ek használatát és azok hatékonyságát segíti.

Őzni: kötélvezető karika.

Pádli: Egytollú evező.

Pillangózás: Hátszélben való vitorlázás oly módon, hogy a nagyvitorla és az elővitorla egymással ellentétes oldalon feszülnek.

Préselés: Vitorlás­sal a szél iránya felé minél kisebb szögben, élesebben történő haladás.

Pöff: Hirtelen szélerősödés, széllökés.

Puffer: Ütközőpárna.

Pütting: jollén a vantni rögzítő verete.

Raum: Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban.

Reffelés: Vitorla­felület csökkentése.

Reacher: Könnyű anyagból szabott, nagy, háromszögletű vitorla, éles, félszeles menetekre.

Rék: Az árbóc hátradőlésének mértéke.

Schwert: Jolle vagy akár nagyobb uszonyos hajó leengedhető uszonya, oldalsodródás ellen.

Sekli: Csavaros félszem.

Sólya: A hajó vízbejuttatására alkalmas ferde, a vízbe nyúló rámpa.

Spanner: Feszítőszár. Elsősorban a vantnik feszítésére alkalmazzuk.

Spinnaker: Könnyű anyagból készült hátszél­vitorla (pillangóvitorla).

Stagreiter: Speciális, az elővitorla első élét a forsztágra csatlakoztató, könnyen nyitható veret.

Steuerboord: A hajó menetirány szerinti jobb oldala.

Strekkelés: Az állókötélzet, elsősorban a forstág és a vantnik feszítése.

Szálingok: Az árbócra szerelt támasztók, melyek a vantnikat támasztva növelik azok hatékonyságát.

Tat: A hajó fara. A hajótestnek a kormánylap mögé nyúló része.

Top: Az árbóc csúcsa.

Topfény: Horgonyzáskor alkalmazott 360 fokban körbevilágító szokásos fehér fény.

Trapéz: Nagyteljesítményű dingiken gyakori, olyan, az árbócra magasan rögzített drótkötél, amely lehetővé teszi, hogy a legénység kijjebb vigye a súlyát, mintha csak kiülne.

Trepni: Padlódeszka.

Trimmelés: A vitorla állítása a maximális hatékonyság érdekében.

Tükör: A hajó­test vége, az azt lezáró, gyakran függőleges rész.

Vantni: A hajó­test és az árboc között kifeszített merevítő kötél, melynek elsődleges feladata, hogy az árbocot az oldalradőlés ellen tartsa.

 

 

Források: velenceitonal.hu. meder.hu, tuss.vitorlazas.hu, furedyacht.hu, tanuljhajotvezetni.ewk.hu, Sporthajózás, Overschmidt-Gliewe-Somlóvári-Friedel, Tudex Kiadó 1993. Teljes Vitorlás Kézikönyv, Park Kiadó 2003. Vitorlázás, Tóth Kálmán, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978.